Újév napja.

Amilyen az első nap, olyan lesz az egész esztendő! -tartották a régi hagyományt elődeink, kik gondosan meghatározott szokásokkal vágtak neki minden új évnek.

Január 1. a polgári év kezdőnapja. Európai hagyománya egészen arra az időre nyúlik vissza, amikor a pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére tartották, és alapos kicsapongással ünnepelték.
Az emberek már akkor is jókívánságaikat fejezték ki egymásnak, és még ajándékokkal is megtisztelték családtagjaikat, ismerőseiket. Ám az újévi hagyományokkal járó január eleji évkezdet 1582, vagyis a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá. A mi hagyományaink szerint is ez a nap jelenteti az újévet, valamint a télközépi ünnepkört. Ugyanis a hagyományok közül a legtöbb decemberben él, de számos népszokás és hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz is, amelyet napjainkban már csak kevesen ismernek, és talán még kevesebben használnak.
Mint minden negyedévkezdő nap, így január 1-je is a gonoszjáró napok közé tartozott. Ezért a pásztorok, legények, sihederek "kongóztak", "nyájat fordítottak", sokféle eszközzel, födőkkel, kolomppal, rossz bádogvödörrel keltettek zajt, hogy ezekkel a hangoskodásokkal üldözzék el a közelbe merészkedő ártó, gonosz szellemeket. Reggel kántáltak és regöltek, így köszöntötték az újévet a legények. Sorra járták a lányos házakat is, a gazdák pedig a jó ismerőseiket és a rokonságot keresték fel, csakhogy jókívánságaikat a jóízű, bőséges evés-ivás közben elmondhassák. Volt, ahol azt tartották, hogy az újév első vendégének férfinak kell lenni, mert az hozza meg a jószerencsét. Szokás volt a "kezdetvarázslás" és a "kezdetjóslás" is: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik először újév napján, azt fogja tenni, illetve "megérni" a következő esztendőben.
Ezért tilos volt ezen a napon a házból bármit is kiadni, mint ahogy nem volt szabad sem eladni, sem pedig bontómunkát végezni az asszonynak. Inkább otthon ültek, az asszonyok vendégeket vártak, és mindenki jókedvűen és bőségesen evett-ivott. E nap szokásaihoz tartozott a galuskafőzés, az almahéjdobás, a szöszrázás, a papírcsillag-vágás, de az ólomöntés is, valamint a lencseválogatás és a disznórúgás is, mert valamennyi jósló vagy szerencsevarázsló játéknak számított.