A rákról sok embernek a tehetetlenség jut eszébe, s részben ez jogos. Hiszen az orvostudomány jó pár évtizede mondogatja, hogy már csak egy lépés a megoldás, de ezt a lépést túl régóta nem tudja megtenni. Ebben a helyben topogásban sajnos jelentős szerepe van a gyógyszeriparnak, amely a rák kezelésében és nem megelőzésében érdekelt. A hangzatos megelőzési programok csak ugyanazokat a közhelyeket szajkózzák, hiszen összeállítóik azok az orvosok, akik maguk is beismerik, nem sokat tudnak a rákról. Ha valaki elolvassa a Nemzeti Rákmegelőzési Programot, rájöhet, hogy az valójában Nemzeti Rákdetektálási program. Ebben a táplálkozás rákmegelőzésben betöltött szerepéről írottak abban a bődületes közhelyben foglalhatók össze, hogy "táplálkozzunk változatosan". Tényleg itt tartunk, vagy csak azok tudása ily korlátozott, akiknek a dolguk volna az útmutatás?
Minden civilizációs megbetegedés, így a rák is arra vezethető vissza, hogy eltértünk testünk evolúciós "működtetési szabályától". Pl. nem azt esszük, amire ki vagyunk találva. Becslések szerint a rákos megbetegedések kialakulásában 30-70% szerepe van a táplálkozásnak. És mint tudjuk, rendellenes használat esetén garancia nincs. Miközben a rák megelőzhetőségének kérdésében a népegészségügyi programok alkotói, vagy az orvosok a legnagyobb tájékozatlanságról adnak tanúbizonyságot, olykor egyenesen lebeszélve vagy eltiltva betegeiket bizonyos táplálékiegészítők fogyasztásától, aközben hatalmas tudás halmozódott fel a rák és a táplálkozás kapcsolatát vizsgáló tudományos kutatások révén.
A táplálékkal bevihető anyagok szerint csoportosítva a legfontosabb csoportok: a vitaminok, az ásványi anyagok, a növényi sterolok, a polifenolok, az isotiocianátok, a saponinok és zsírok. Az idegen nevektől nem kell megrémülni, mindjárt világos lesz minden.
A vitaminok közül az A vitaminnal kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények. Az biztos, hogy az A vitamin hiánya fokozza a rák kockázatát, de különféle elővitaminjaival (amiből a szervezet A vitamint állít elő) végzett vizsgálatok nem váltották be a várakozásokat. Pl. az ismert elővitamin, a béta-karotin az erősen dohányzóknál nem csökkentette, hanem -egyik vizsgálatban 16%-al, egy másikban 40%-al- növelte meg a tüdőrák kockázatát. Ezzel szemben az A vitamin egy másik elővitaminja, a paradicsomban található lycopénre nagy karrier vár még: egy amerikai vizsgálatban a sok paradicsomot fogyasztók körében minden rákfajtában 50%-al csökkentette a halálozást! Más vizsgálatokban a lycopént kifejezetten védőhatásúnak találták emésztőszervi és prosztata rákban is.
A C vitamint az egyik leghatásosabb rákmegelőző szernek tekintjük, ennek oka, hogy többféle mechanizmuson keresztül fejti ki rákellenes hatását. A hivatalosan ajánlott napi 60 mg valójában a skorbut kivédésére elegendő, a valóságban ennek 10-50-szeresét tartják szükségesnek. Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a legalább napi 500 mg C vitamint fogyasztók körében jelentős 10-30%-os rákkockázat csökkenést mutattak ki. A C-vitamin nem csak a megelőzésben, hanem a kezelésben is komoly szerepet játszhat(na). Már az ötvenes években voltak olyan megfigyelések, hogy rákos betegek 20-40 gr C vitaminra meggyógyultak, s később sok kutató bizonyította, hogy 10-15 gramm C-vitamin rendkívül komoly rákellenes hatást fejt ki rákbetegeknél is. Az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) most engedélyezte, hogy terminális rákbetegeknél kísérletezni kezdjenek a C-vitamin infúziós alkalmazásával. Korábban ugyanis a szájon át adagolt nagy dózisú C-vitamin nem volt különösebben hatékony. Ez azonban pontosan tudható volt, hiszen mások már évek óta infúziós kezelésben alkalmazták sikeresen a C vitamint. A "sikertelen" teszt mögött tehát nyilvánvalóan a kudarcban motivált gyógyszeripar állt!
A D vitaminhiány szerepére a rák kialakulásában az utóbbi két évtizedben figyeltek fel. E tekintetben megdöbbentő tájékozatlanság tapasztalható orvosi körökben, jelezve, hogy a legfrissebb kutatási eredmények közül csak a gyógyszerügynökök által szállított hírek jutnak el a rendelőkbe. A "prosztata nap" alkalmából tv-ben nyilatkozó "illetékes" orvosprofesszor kijelentette, hogy a prosztatarák okát senki nem tudja, szerencse kérdése, ki hova született, mert a világ különböző régióiban egészen eltérő a prosztatarák előfordulása. Azok a kutatók azonban, akik (20 éve!) vették a fáradtságot, és megvizsgálták, miben is különböznek ezek a régiók, azok rájöttek, hogy a napsütéses órák számában. A D vitamin a napsütés hatására szintetizálódik, és hiányában ugrásszerűen megnő a prosztata-, a mellrák, a vastagbélrák és egyéb rákfajták. Mivel a mérsékelt éghajlaton a nyarat leszámítva folyamatos a D vitaminhiány, ez 2-3-szorosára növeli a rákos megbetegedés kockázatát pl. hazánkban is. Ráadásul a lakosság 30%-a olyan D vitaminreceptor génvariáns hordozója, amely folytán a bevitt D vitamin igen rosszul hasznosul. Az emberek ezen csoportjának kb. ötször nagyobb a kockázata mellrákra és prosztatarákra. Mivel senki nem tudja, ő melyik génvariással rendelkezik, ezért még fontosabb volna a valóban szükséges mennyiségű D vitamin felvétele. A legújabb eredmények szerint felnőttek számára a napi szükséglet 1000-2000 NE, szemben a hagyományos 200-400 NE-vel. Mint máshol megírtam, a napozás kerülésének ajánlása a népegészségügy újabb katasztrofális tévedésének bizonyult. Harminc év alatt, mióta ezzel a programmal a melanóma halálozást szeretnék csökkenteni, háromszorosára nőtt a melanóma halálozás
Bár az E vitamin kiegészítő adásával több vizsgálatban jelentős rákkockázat csökkenést lehetett elérni, ugyanakkor az eredmények alapján az E vitamin nem fog kitüntetett szerepet kapni a rák elleni küzdelemben.
Áttérve az ásványi elemekre , számos, kiterjedt, országokat is összehasonlító vizsgálat igazolja, hogy a szelénfogyasztás fordítottan arányos a leukémia, vastagbél-, mell-, petefészek- és tüdőrák előfordulásával. Mivel a Föld nagy részén, részben az intenzív mezőgazdasági termelés miatt, szelénhiányosak a növények, ezért a táplálék nem tartalmaz biztonságosan elég szelént. Kína egy szelénhiányos vidékén végezték az első szelénpótlásos vizsgálatot, s itt az igen gyakori májrák megbetegedések száma pár év alatt a felére csökkent. Egy amerikai vizsgálatban 200 mikrogramm szelén napi adagolásával 5 év alatt 63%-al csökkent a rákos megbetegedések száma.
A rák előfordulási gyakoriságát globálisan vizsgáló kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy minél több gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt valaki, annál kisebb az esélye rákos megbetegedésre. Ugyanakkor az is világos, hogy a vegetarianizmus tévút, az ember nem erre lett kitalálva. Érdemes azonban tisztázni, mi is az, ami a növényi táplálékban oly hasznos.
A növényi szterolok közül az egyik legfontosabb a béta-szitoszterol. Ez bőven található a sütőtökben, a fűrészpálmában, a rizskorpában, a búzacsirában, szójában. Amiért ez az összetevő híres, az elsősorban a jóindulatú prosztata megnagyobbodás sikeres kezelésében mutatott sikeressége, valójában fogyasztása jelentősen csökkenti a vastagbél-, a mell- és prosztatarák kockázatát is.
A polifenolok a növényekben található nagy vegyületcsoport.
Ide tartoznak a flavonidok , melyek sokak számára már jól ismertek. Sok flavonidot tartalmaz a zöld tea, a vörösbor, a különféle zöldségek és gyümölcsök. Ezek hatóanyagai mind jótékony hatásúak, de azért komoly védelmet természetes mennyiségben nem képviselnek. Igen nagy mennyiségben tartalmaz izoflavinokat a szója és a belőle készített különféle termékek, s igen sok vizsgálat igazolja, hogy az ázsiai emberek, mivel nagy szójafogyasztók, jóval ritkább körükben a hormonfüggő rákok, úgy mint a mellrák, prosztatarák, méh- és méhnyakrák, petefészek rák.
A rákkutatás másik nagy sztárja az 1997-ben leírt resveratrol , amely vörös szőlőben (elsősorban a héjában!), vörös borban, földi mogyoróban található nagyobb mennyiségben. Lombik vizsgálatokban igen hatékonyan gátolja a rákos sejtek fejlődését és szaporodását, ám elfogyasztva a szervezetben gyorsan elbomlik, így természetes körülmények közt hatása erősen kétséges
A polifenolok közé tartozik a lenmag hatóanyaga is, a lignan, melyet sok vizsgálat hatékonynak talált mellrák megelőzésben. 25 gr. lenmagot tartalmazó muffin napi fogyasztása jelentős javuláshoz vezetett mellrákos nőknél. Sok növényi hatóanyag, így a lignanok és az isotiocianátok, blokkolják az ösztrogénreceptorokat, ezáltal csökkentve a hormonfüggő rákok, így a mell- és prosztatarák kialakulásának veszélyét.

<!-- google_ad_client = "pub-3923758887918028"; google_ad_width = 468; google_ad_height = 60; google_ad_format = "468x60_as"; google_ad_type = "text"; google_ad_channel = ""; google_color_border = "006699"; google_color_bg = "B47B10"; google_color_link = "FFFFCC"; google_color_text = "C3D9FF"; google_color_url = "008000"; google_ui_features = "rc:6"; //-->

Az isotiocianátok rendkívül hatékonynak bizonyultak a rák megelőzésében ill. kezelésében. Ez a vegyületcsoport nagy mennyiségben a keresztesvirágú növényekben, mint brokkoli, karfiol, kelbimbó, stb. fordul elő. Védenek a mell-, tüdő-, vastagbél- gyomor-, prosztatarákkal szemben.
Saponinok találhatók a szójában és a ginzengben. A szójáról már ejtettem szót, a saponintartalom csak egy újabb ok, hogy védőételnek tekintsük. A ginzeng kapcsán megdöbbentően erős védőhatásról számolnak be. Koreai vizsgálatok szerint a ginzenget rendszeres fogyasztók körében 70%-al csökkent mindenféle rák kialakulásának kockázata.
Végül meg kell említenünk a zsírsavak szerepét a rák kialakulásában. Az omega-3 és omega-6 problematikáról korábban már írtam. Az emberiség fejlődésében az omega-3 zsírsav fogyasztás meghatározó szerepet töltött be, ez az esszenciális zsírsav ma gyakorlatilag hiányzik a civilizált ember táplálékából. Vizsgálatok tucatjai bizonyítják, hogy a táplálékunkban túltengő omega-6 zsírsavak (étolaj, margarin, állati zsírok) serkentik a rákos elfajulást, míg az omega-3 zsírsavak gátolják. Egy szaklapban meghökkentő estről számolt be egy kutató: egy végstádiumban lévő tüdőrákos idős férfinek három hónapot jósoltak, mikor elkezdte napi 10 gramm mennyiségben fogyasztani az omega-3 olajat, melyet később felemeltek 15 grammra. A betegnek 5 év alatt teljesen felszívódtak operálhatatlannak minősített daganatai.
Összefoglalóm végső konklúziója tehát: vissza kell térni arra a táplálkozásra, amely őseinket jellemezte. Sok zöldség és gyümölcs és hal(olaj). És ha ez nem megy, szedjük be táplálékkiegészítők formájában. A rák hiánybetegség!

További olvasásra ajánlott írás:

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009

Mellrákszűrés és mammográfia. Első rész

Mellrákszűrés és mammográfia. Második rész

Szendi Gábor: Mellbeverő kérdések

Finomított szénhidrát = Mellrák?

Szendi Gábor: A D vitamin és a rák

Szendi Gábor: A rák és a táplálkozás

Szendi Gábor: A rák és a lélek

 

 

 

 

 

 

 

<!-- function OneStat_Pageview() { var d=document; var sid="293729"; var CONTENTSECTION=""; var osp_URL=d.URL; var osp_Title=d.title; var t=new Date(); var p="http"+(d.URL.indexOf('https:')==0?'s':'')+"://stat.onestat.com/stat.aspx?tagver=2&sid="+sid; p+="&url="+escape(osp_URL); p+="&ti="+escape(osp_Title); p+="&section="+escape(CONTENTSECTION); p+="&rf="+escape(parent==self?document.referrer:top.document.referrer); p+="&tz="+escape(t.getTimezoneOffset()); p+="&ch="+escape(t.getHours()); p+="&js=1"; p+="&ul="+escape(navigator.appName=="Netscape"?navigator.language:navigator.userLanguage); if(typeof(screen)=="object"){ p+="&sr="+screen.width+"x"+screen.height;p+="&cd="+screen.colorDepth; p+="&jo="+(navigator.javaEnabled()?"Yes":"No"); } d.write('<a href="http://www.onestatfree.com/aspx/login.aspx?sid='+sid+'" target=_blank><img id="ONESTAT_TAG" border="0" src="'+p+'" alt="This site tracked by OneStatFree.com. Get your own free site tracker."></'+'a>'); } OneStat_Pageview(); //--> <a href="http://www.onestatfree.com"><img border="0" src="http://stat.onestat.com/stat.aspx?tagver=2&amp;sid=293729&amp;js=No&amp;" ALT="website tracker"></a>

website tracker