Az egyik legnépszerűbb monda szerint a Kr.e. VI. században valahol Jemenben fedezték fel a kávét. A Vörös-tenger partvidékén legeltették kecskéiket a nomád pásztorok, de a kopár homokdombokon hamar elfogyott a gyér növényzet, ezért az állatok felmásztak a meredek sziklákra, hogy a hasadékokban talált bokrokkal csillapítsák éhségüket. Estére azonban visszatértek a pásztorokhoz, akik éjszakára karámba zárták őket. Feltűnt a férfiaknak, hogy a kecskék rendkívül élénkek, s ahelyett, hogy lepihennének, mint máskor, most ugrálnak, mekegnek, hajszolják egymást, s ezért a pásztorok sem tudtak nyugovóra térni. Másnap reggel felkeresték a közeli kolostort, és elmondták a szerzeteseknek a kecskék különös viselkedését, s hogy ennek okát a táplálékban gyanítják. Néhány szerzetes egész napon át követte az állatokat, s egyszer csak csodálkozva fedeztek fel egy ismeretlen cserjét, amelynek piros és zöld gyümölcsét élvezettel fogyasztották a jószágok. Letörtek belőle néhány gyümölcsös ágat, amelyeket később a kolostor udvarán tűz fölött szárítottak, majd ezt követően a babszemeket, forró kövekre tették, hogy a szikkadás után porrá törhessék őket. Utána a fekete port forró vízbe szórták. Hirtelen egy eddig ismeretlen és elbűvölően finom illat töltötte be a levegőt. Kíváncsian kortyolgatták a zavaros, barna italt, és hamarosan azt tapasztalták, hogy hallatlan frissesség árad szét tagjaikban, szemükből eltűnik az álmosság, s olyan világosan tudnak gondolkodni, ahogy eddig csak nagyon ritkán.

A "qahwe", "kahwe" bizonyíthatóan arab szavak, amelyekkel európai utazók találkoznak Arábiában, sőt a törökök is a "kahwe" szót vették át és terjesztették el az oszmán birodalomban. Ebből ered a mi kávé szavunk is, ellentétben más európai nyelvekkel, amelyek a latin coffea szót vették át, és használják saját kiejtésük és helyesírásuk szerint. Az említett arab szavak eredeti jelentése bor volt, és valószínűleg azért vitték át jelentését a kávéra is, mert hasonló élénkítő, hangulatjavító hatása volt.

A legnagyobb valószínűséggel Abesszínia - a mai Etiópia - őserdői voltak a kávécserjék eredeti hazája. A portugálok és a hollandok 1600 körül vitték Ceylonba és a többi gyarmataikra. Ugyanebben az időben egy mohamedán zarándok Indiába vitte, ahonnan 1699-ban került Jáva szigetére. 1706-ban az amszterdami hajtatóházakban ültettek kávécserjéket. XIV. Lajos francia királynak ajándékoztak egy növényt, amelynek külön üvegházat építettek, és amelynek hajtásait állítólag a világ számos helyére elvitték.

Meglepő, hogy a kávé viszonylag milyen rövid múltra tekinthet vissza. Az ókori ember ösztönösen kereste a gyógynövényeket és azokat a növényeket, amelyek általános jólétet, örömét fokozták. A teáról tudjuk, hogy körülbelül ezer évvel megelőzte a kávét, ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a kávécserje gyümölcsének előbb valami módon kapcsolatba kellett kerülnie a tűzzel.
A kávéital elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán alatt az első kávéház. A keresztény Európában Velence ismerte meg elsőnek a kávét 1615-ben. Rögtön akadtak ellenzői az egyházi körökből. A fanatikusok felszólították VIII. Kelemen pápát, hogy az "ördög italát" helyezze egyházi átok alá, hiszen az iszlám is tiltja a bor élvezetét híveinek. A pápa erre nem volt hajlandó, mert maga is kitűnő italnak tartotta a kávét.

------------------------------------------------------------------------------

Kinek ne esne jól ez a kellemes aromájú frissítő ital ?

De ne feledjük : Minden jóból megárt a sok !

Egészségetekre !

Üdvözlettel : Marcsi