Eipl Jánosné üzente 14 éve
Jeneiné Terike üzente 14 éve
Tóth Zoltán üzente 14 éve
A Danika nincsen veszélyben, sőt még talán előnyben is van!!!
Már az ő érdekében volt megbeszélés is tartva a családban!
Bár van egy másfél éves Kyra nevű lány unokám és még májusban
is fog születni egy kislány! Így a Danika, még válogathat is a lányok közül!!!
üdv Zoltán
Ui. A Kyra már régen számítógépezik, van videó is róla!
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Kedves Terike!
Tudod volt egy felhívás, a gyógyulásért címmel!
Én erre gondolva írtam meg ezt a kis blogot! A Te
szavad sokat jelent nekem és ezért is vártam nagyon, a
hozzászólásod!
Természetesen tudom, hogy nagyon sok betegséggel
küszködünk! Hol közelebb a másvilághoz , hol talán messzebb!
De ez a blog csak azért készült el, mert kézzelfogható segítség volt Istentől az imádságra! Hozzá volt téve, hogy Uram,- de legyen
a Te akaratod szerint! Na, ez volt a legnehezebb benne, ezt kimondani!
Akkor, amikor tudtam , hogy nincs segítség az Istenen kívül! Bár Őneki
ritkán van kifogása ellene, ha kérnek Tőle!
Köszönöm , hogy leírtad a véleményedet!
Az unokád és a Fannika között én vállalom
a közvetítést! Na még majd rokonságba is
kerülünk a végén!!!!
üdv : Zoltán
Eipl Jánosné üzente 14 éve
Jeneiné Terike üzente 14 éve
Zoltán!
Hiszem és tudom mivel átéltem mind ezeket az eseményeket , Isten velünk van. Segít és sikeresen vesszük a betegség legyőzését.Ezért lehetek én is köztetek. Természetesen oly csodálatosan van kitalálva az EMBER maga, küzd a szervezet és akkor igen is győz!.
Én hatása alá karültem az eseménynek nem tagadom. Imátkozni kell és a lelkünk is könnyebb. Hinni is kell! Mert míg élünk aggódunk, bízunk és hiszünk.Aki majdnem járt már oda át, az tudja, gyönyörű nyugalmas fénnyel tele tisztáson , békében sok-sok ember.De azért még maradjunk itt a Földi élet szépségeinél. Még akkor is ha szomorú dolgok is vannak benne. Ne feledjük mindíg van amiért érdemes küzdeni és ÉLNI!.
Kívánom Fanninak a szép egészséges gyerek és felnőtt kort. Nagyon szép kislány. Legyen benne sok öröme szüleinek és nagyszüleinek is. A Lányoddal meg szívesen beszélgetnék!.
Van egy fiú unokám , hát ki néztem a FANNIT neki.
Köszönöm hogy olvashattam a történetet.
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Bihari Katalin üzente 14 éve
Meghato tortenet.Konnyeket csalt a szemembe. A szivbol jovo ima mindig meghallgatasra talal. Fannika nagyon aranyos szep kislany.Kivanom,hogy szulei egeszsegben es szeretettben nevelhessek tovabb a kislanyukat.
Eipl Jánosné üzente 14 éve
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Kedves János!
Még a levegőt is nehezen vettem olvasás
közben!
Olvastam is és közben meghallgattam!
Ezért írtam én is, mint ahogy Te, hogy
ha igazán hiszünk Istenben akkor van
segítség! Látod, nálatok is volt, aki arra
a helyre vezetett, ahol a segítséget kaptátok!
A könnyeimmel küszködve olvastam és
hallgattam ezt a jól végződött történetet!
Köszönöm, hogy megírtad! Biztosan másnak is volt
olyan gondja, amit kézzelfoghatóan csak Isten oldott meg!
Üdv
Zoltán
Sárosi Franciska üzente 14 éve
Eipl Jánosné üzente 14 éve
Teljes szívemmel átérzem történeteteket.A Jóisten szeret benneteket, és mert hittétek, hitetetek meggyógyította a kislányotokat.Úgy, ahogy engem kigyógyított a mellrákból.Gyönyörű a kis Fanni.Lehet, hogy Danika őt választaná? Üdvözlettel, és meleg szeretettel: Panni
Ágoston János üzente 14 éve
Hít, bizalom és csodák.
1999.március 28.
Biztos olyan vagyok, mint sok ismerősöd, jó barátod, munkatársad vagy családtagod. Torontó környékén születtem. Feleségül mentem középískolai ideálomhoz és két szép egészséges gyermekkel áldotta meg házasságunkat a Mindenható. Elsőszülött fiúnk Misike után hamarosan megszületett húgocskája, Samantha. Úgy gondoltam, hogy mindenünk megvan, Átlagos család voltunk, örömökkel és gondokkal. Férjem is, én is jó katolikusoknak nevelkedtünk és ugyanilyeneknek neveljük gyermekeínket is. Lefekvés előtt minden nap imádkozom és minden nap megköszönöm a Jóistennek azt a sok jót, amellyel megáldott bennünket.
1994. októberében derült égből villámcsapásként ért bennünket, amikor az orvosok megállapitották, hogy 8 éves kisfiúnk fehérvérű. Eddigi tökéletes életünk egyszerre darabokra tört: rémültekké és tanácstalanokká váltunk. Azt reméltük, hogy ez csak egy rossz álom, amiből hamarosan felébredünk. Hogy történhetett ez meg velünk? Misike mindig olyan makk egészséges volt! Azonban a rémálom valóságnak bizonyult és belereszkettünk, hogy minek is nézünk elébe?! Ösztönösen tudtuk, hogy ami következik, az családi életünk és hitünk tűzpróbája lesz.
Először is a leukémia gyógyitás ismeretének teljes hiánya rémitett meg minket, de hamarosan rájöttünk, hogy a kezelés részleteivel való megismerkedés sem enyhit sokat félelmeinken. A tudat, hogy 8 éves kisfiúnk élete függ a kezelés eredményességétől, csak mélyitette kétségbeesésünket. A szörnyű igazság az volt, hogy Misikének 3 éves kemoterápiás kezelésnek kellett magát alávetnie! Az első félévben hol kórházban volt, hol kíengedték. Naponta kapta a kemoterápiás kezelést és 3 héten át rádióaktiv besugárzást egyenesen a fejébe. Ezt a 6 hónapos intenziv kezelést nagyon nehezen birta. Nekünk szülőknek pedig gyötrelmes volt végig nézni a szenvedését. Majdnem állandóan betegnek érezte magát és az iskola és a barátok hiánya csak sokszorozta a problémát. Férjemmel együtt mi is nehezen viseltük a betegséggel járó gondokat, de tudtuk, hogy gyermekünknek szinte elviselhetetlenül nehéz lehet. Betegsége miatt teljesen kimaradt az iskolából a harmadik osztálytól.
A gyógykezelés következő szakaszát a fenntartási szakasznak hivják. Ez egy kicsit könnyebb volt Misikénk számára. A következö két és fél év alatt kemoterápiás kezelést csak 2 hetenként kapott. Ujra járhatott iskolába, ha nem is teljes óraszámban, amig erőnléte fel nem javult. Nagyon örült neki, hogy újra találkozhat régi iskolatársaival, bár izgult kissé, hogy hogyan fogadják őt kopaszon. A kemoterápia mellékhatásaként ugyanis minden haja kihullott. Úgy döntöttünk, hogy visszatérése első napja "sapkás nap" (hat day) lesz. Azon a reggelen ahogy megérkeztünk az iskolába, tétován bekukucskált az osztályterembe, és meglepetten látta, hogy mindenki sapkában van. Örömmel lélegzett fel és elmosolyodott. Hat hónap küzdelem, fájdalom és szenvedés után ez volt az első mosoly az arcán. Éreztem, hogy mosolya örömkönnyeket csal szemembe. Tudtam, hogy ezután sosem fogok egy egyszerű mosolyt magától értetődőnek venni.
Ez alatt az idő alatt gyakran voltunk a templomban és imádkoztuk a rózsafüzért. Imáimban két dologra kértem a Jóistent: hogy tartsa meg Misikét a gyógyulás útján és ne engedje őt visszaesni, és hogy adja meg nekünk a lelkierőt, amire szükségünk van ennek a keresztnek a hordozásához. Nehéz idők voltak ezek egész családunk számára. Egész idő alatt Samantha volt a mi kis angyalkánk. Nyilván elszomoritotta őt testvére betegsége és mindig őt, az ő igényeit részesitette előnyben. Csak 4 éves volt, mikor megállapitották Misi betegségét és sokszor nehezen tudtunk kellő időt szentelni mindkét gyermekünkre,
1997. október 14-én fejezőgött be az utolsó kemoterápiás kezelés. Mostantól fogva saját erejéből kellett gyógyulnia. Hogy remélhessük, hogy a kezelés használt neki, 2 évig rákmentesnek kell maradnia gyógyszerek nélkül. Ha ez sikerül, gyógyultnak tekinthető. De ha visszaesik, akkor tovább kell folytatnia a kemoterápiát és csontvelő átültetésre is szüksége lesz, hogy túlélhesse a betegséget.
Rémálmaink azonban folytatódtak, amikor alig 3 hónappal a kezelés befelyezése után, jan. 6-án megállapitották a visszaesést. A rövid idő, ami alatt a betegség újra jelentkezett, nem volt jó jel. Férjem is, én is le voltunk sújtva: attól féltünk, hogy elveszitjük fíúnkat. Mindketten kételkedni kezdtünk a Mindenhatóban... Hát miért nem válaszol imáinkra? Végtére is sohasem kételkedtünk a benne való hitünkben, bizodalmunkban! Ez a szegény 11 éves kisfiú s a mi családunk, nem állt ki vajon eleget?
Orvosaink azonnal kezdték a kemoterápiás kezeléseket. Misinek újra a gyógyulás útjára kellett jutnia hogy a csontvelő átültetést elvégezhessék. Ráadásul a sikeres átültetéshez olyan személy kellett, aki pontosan azonos csontvelővel rendelkezett, mint ő. Először húgát és családunk tagjaít vizsgálták meg, mert legnagyobb valószinűség szerint mi rendelkezünk a megfelelő csontvelővel. De a tesztek nem hozták meg a várt eredményt. Samantha nagyon csalódott volt. Ekkor kezdődött meg az egész világra kíterjedő kutatás a megfelelő csontvelőért. Nagyon elveszettnek éreztük magunkat, az események irányitása teljesen kiesett a kezünkből. Gyermekünk élete most már teljesen a szerencsétől fiiggött, attól, hogy találnak-e egy vadidegen személyt, akinek a csontveleje megfelelő összetételű, még mielőtt nem késő.
Éjjel-nappal csodáért könyörögtem a Mindenhatóhoz! Misike sirt éjszakánként, mert félt az újabb besugárzással járó szenvedéstől. A hosszabb kezelés mellékhatásai között lehetséges a nemzőképtelenség is. Igy mindennek a tetejébe még az is aggasztott bennünket, hogy ez a szömyű betegség megfosztja őt attól, hogy új életet indithasson el, minket pedig a távoli örömtől, hogy fiúnk gyermekeinek nagyszülei lehessünk. Ezek a gondolatok nagy felindulást okoztak Misinek is, és együtt imádkoztunk továbbra is a csodáért.
Vágyainkat szem előtt tartva férjem egyéb lehetőségek után kezdett kutatni. Igy találkoztunk össze Angie-val, aki maga is kapott csontvelő átültetést. Ő emlitette meg nekűnk dr. Michaelt és Rozeluk Helént, akik imádkoztak felette a Garabandal-i Miasszonyunk érmével, amelyet a Miasszonyunk csókja illetett. Miután ők imádkoztak, Angie csodálatos gyógyhatásokban részesült. Angie azt javasolta, hogy szerdán vegyünk részt Torontóban a Szt. Jozefát ukrán görög-katolikus székesegyházban a gyógyitó szentmisén.
A legközelebbi gyógyitó szentmise napján azonban Misit kórházba kellett vinnünk a következő kemoterápiás kezelésre. Csalódottnak éreztük magunkat, mert nagyon szerettük volna kipróbálni ezt az új, hiten alapuló gyógyitási lehetőséget a legyengítő besugárzások mellett, amelyeken keresztül mentünk már egyszer. Férjem hozzám fordulva mondta:
- Úgy vélem, nem az az Isten szándéka, hogy ma este elmenjünk arra a misére.
A kórházban vérvizsgálatokkal kezdték. Meg akartak bizonyosodni arról, hogy Misi állapota megfelelő a kezelések elkezdéséhez. Bőröndökkel a kezünkben vártuk az eredményeket, mikor jött egy ápolónö és mondta:
- Jó hirem van! Van szabad betegszoba Misike részére, de még várnunk kell a vérvizsgálatok eredményére, míelőtt felvesszük.
Biztositott bennünket róla, hogy az eredmények megfelelőek lesznek. Egy óra múlva furcsa kifejezéssel az arcán jött vissza. Gyorsan megkérdeztem, hogy mi a baj megint. Azt válaszolta, hogy a vérkép még nem elég jó.
- Ez nagyon különös - mondta a férjem.- Ennyi kezelés után már megfelelő kellene legyen.
- Egyáltalán nem különös - válaszoltam. - Valaki azt akarja, hogy ott legyunk a ma esti szent- misén.
Este 7 órakor ott is voltunk a misén. Mise után Angie bemutatott minket Rozeluk Helénnek. Amikor ő imádkoztii kezdett Misikénk fölött az ereklye-éremniel kezében, zokogni kezdtem. Imádsága után utasitott bennünket, hogy menjünk el gyónni és jöjjünk vissza a vasárnapi misére, hogy Danylak püspök úr is imádkozzék Misi felett. Csütörtökön meggyóntunk. Pénteken felkerestük dr. Michaelt a rendelőjében, ahol ő is imádkozott Misi felett az ő ereklye-érmével. Aztán vasárnap visszatértünk a Szt. Jozefát székesegyházba a szentmisére. A míse után Danylak püspök úr is imádkozott felette. Ellenállhatatlan élmény volt! S akkor a püspök azt mondta:
- Meg fog gyógyulni.
Hinni akartam a szavának, de semmi változást sem vettem észre Misikén. A fehérvérűség belső betegség. Nem volt olyan változás, mint mikor egy járóképtelen személy hirtelen járni kezd. Valami kézzel fogható bizonyitékra volt szükségem. Ezért arra kértem a Mindenhatót, hogy kezdjen nőni a haja. Hát, napokon belül valóban növekedni kezdett Misi haja! A jelenség lenyűgöző hatással volt rám! Felhivtam a kórházat, megkérdeztem, hogy mikor kell kinőnie a hajának. Azt válaszolták, hogy csak 6 hónappal a kezelés befejezése után!
Ekkor megértettem, hogy imáínk meghallgatásra találtak. Kisfiam kigyógyult a leukémiából, níncs szüksége se kemoterápiára, se csontvelő átültetésre. Minden kezelést abbahagytunk! Mondanom sem kell, az orvosok azt hitték, megbolondultunk.
Már több mint egy év elmúlt a visszaesése óta és nagyszerűen érzí magát. Szakorvosunk sohasem tapasztalt javulást hasonló betegeknél kemoterápiás kezelés nélkül. Isten állandó része míndemiapi életünknek és mindkét gyermekünk egészséges most már. Hihetetlenül szerencséseknek érezzük magunkat és tudjuk, hogy valóban az Úr áldása van rajtunk. Tudjuk, hogy hinnünk és biznunk kell Isten terveiben, az isteni Gondviselésben. Mert csodák igenis történnek! Misikénk erre a bizonyiték.
Isten áldjon meg!
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Imádságod mindig meghallgatásra talál.Lányod egészségben és szeretetben
nevelheti fel ezt agyönyörü kicsi lányt.Sok boldogságot kivánok az egész családnak.Az ima ereje nagy,mindig hagyatkozzál a fentiekhez .
Galambosné Marcsi üzente 14 éve
Kedves Zoltán!
Elöször is gratulálok a szép Családodhoz !
Megható a történet, amit leírtál magatokról.
Istennek hála, hogy így végződött !
SoK boldogságot kívánok Neked a Családoddal együtt !
Üdv : Marcsi
Tóth Zoltán üzente 14 éve
tokaji gaborne üzente 14 éve
Zoltán Drága!Mint szülö-nagyon sok volt ez neked.tudom magamról.
Drága gyermeked-és az unokád élete-hisz a kettö eggyütt van értelme.
Fájó szivvel olvastam a fájdalmadat-de hidd el -már bebizonyult-igenis segitenek odafönn-és az imáddal megmentetted a drága lányod!-ez biztos-
Gyönyörü lett az unokád-és gratulálok neked hozzá-és legyetek eggyütt boldogok.Üdvözletem-ili--
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Csontos Gézáné üzente 14 éve